Keveset láttam még? Keveset, biztos. Sokat éltem már? Sokat, biztos! 

Sokat láttam már? Sokat, biztos. Keveset éltem még? Keveset, biztos!

Fordulj be a körúton, nézd meg, hogy honnan jön valami és hová mész Te. Ha ez megvan, számold meg hány bokád van, tátsd ki szád, és igyál egy kicsit a levegőből. Ha ez is megvan, akkor fordulj vissza és nézd meg hová mentek mások és honnan jöttél.

Hasonló cirkuláló gondolatok folydogálnak most bennem. Az ereimben az életerő nem annyira domináns, mint agyamban az idegek közötti sugárzás átadás. Rezgések, finom megtartó rezgések. Miért kellene ennél több? Mitől is hallom meg a hangot, melyet leüt valahol a zongorán valaki távol? Mitől szűkül össze a szemem, hogy kezdjek el figyelni? Mitől kezdem a légzésemet mélyíteni, mitől kezdem lábam mozgatni?

Tegnap sokat beszélgettem, több mindenkivel is. Sok beszélgetés után most szünet van. Várakozás az újra. A régi dolgokat már sokat rágtam. Elmondtam, jöhet az új. Mit kell mozdítsak, mit kell akarjak, hogy veszem észre, hogy az, ami jön, valami új? Hogy már nem a régi zene ismétlődik, csak más hangszerelésben! Hogyan veszem észre? Az első akkordnál, vagy a harmadiknál, vagy csak percek múlva?

Mondd, hogy veszed észre, hogy az életed mintáját tényleg megváltoztattad? A rigók jelentik? Az arcok feszülése, szemek tágulása? A kezed izzadása, görcsberándulása vagy elernyedése? A lábad gyengülése, vagy épp heves szaladása? Mikor veszed észre, hogy az életed a tiéd, és mitől is a tiéd? Attól, hogy szabad vagy kimondani amit gondolsz? Hogy érzed is pontosan azt, amit gondolsz? Hogy érzed, ami történni fog Veled? Hogy biztos vagy a folytatásodban? Hogy szakadás nélkül folytatódik a szál, amit most fűztél be magadnak a tűbe? 

A tű éles, hegyével kell tudd, hova szúrd. A tű lukába megkeresni a cérnát sem egyszerű. Nem tudom, gombolyítottál-e már fonalat, mert nem akartad, hogy gubancolódjon, ezért gömbölyűre tekerted, mielőtt a tűdbe akartad fűzni. S utána szúrtál. Oda, ahová akartad. Vitted addig, amíg szeretted volna, s egyszer csak valami összeállt, ami használatos lehetett valamire. Akár egy kész öltözetnek, akárcsak egy lyuk, szakadás eltüntetésére.

Hát nem varrunk mindig sem babaruhát, szép csipkéset, romantikusat, s nem varrunk extravagáns divatdiktátorként másoknak megmutató költeményeket. De van, hogy toldozunk, foltozunk. Van, hogy átalakítunk. Van, hogy hímzünk egy szépet, van, hogy kötünk egy meleget. Ki így, ki úgy. Mikor így, mikor úgy.

Mitől is különbözik életem cérnaszála azokétól, akik szintén keringnek körbe, mint Te vagy én  a körúton? 

Kell, hogy lássak eleget, kell hogy éljek eleget, kell, hogy értsem a nem elszakadó cérnaszálak életét.